A hajléktalanság és a koldulás az emberiség történetében mindig jelen levő motívum, tehát az idők kezdetére visszanyúló jelenségről van szó. Ennek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy ha ez egy állandó jelenség, akkor talán azért nem tudunk felmutatni egy végleges megoldást, mert ilyen nem létezik.
Mint erre a korábbi blogbejegyzésünkben kitértünk, a jelenlegi magyar jogi szabályozás szerint, az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabálysértésnek minősül. Az általunk tapasztalt vélemények szerint rengeteg kritika fogalmazható meg ezzel a megoldással kapcsolatban.
Felmerül az a kérdés, hogy ez egyáltalán miben megoldás, hiszen ezek az emberek nem önszántukból, és pláne nem jókedvükből tartózkodnak életvitelszerűen közterületen. Szerintem a probléma tényleges megoldása egészen máshol keresendő, és ahelyett, hogy büntetnénk ezeket az embereket, valami olyanért, ami legtöbbször önhibájukon kívül következik be, inkább arra kellene törekedni, hogy a problémát kezeljük, megszüntessük.
Továbbá érdekesség szintjén érdemes lehet a gyakorlati megvalósításnak utánajárni, hiszen első körben közérdekű munka kiszabását rendelik el, azonban már ennek behajtása is érdekes lehet, tekintve, hogy az esetek nagytöbbségében ezek az emberek nem tudják a személyazonosságukat igazolni, a rendőri tekintélyt nem becsülik nagyra, illetve gyakran inkább odébb állnak, így pedig megtalálásuk és ezáltal felelősségre vonásuk szinte lehetetlen. A következő fokozat, hogy pénzbírságot szabnak ki, szerintem ezt magyarázni se kell, önmagától értetődő, hogy ennek megfizetésére nyilvánvalóan képtelenek. A legszigorúbb fokozat az elzárás büntetés kiszabása, amely, hogyha az állam oldaláról nézzük leginkább értelmetlenül önterhelő, tekintve, hogy az elzárás alatt az étkeztetés stb. költségeit maga az állam, az adófizetők viselik. Akkor már érdemesebb lenne ezt az összeget valamely más formában a hajléktalanság felszámolására fordítani. Ha nem az állam, hanem a hajléktalan szempontjából közelítjük meg az elzárás kérdését, azt találhatjuk, hogy az esetek többségében ezt nem is bánják, hiszen addig is fedél van a fejük felett, illetve valamiféle étkezés is biztosított számukra. Amennyiben így nézzük mindezt, akkor a szabadságvesztésnek a szankció jellegét nehéz megállapítanunk.
A hajléktalanság kérdése egy roppant érdekfeszítő téma, és egy égető probléma Magyarországon (is), amelyre jelenleg egyetlen végső megoldást találni sajnos nem tudunk. Ennek ellenére fontosnak tartom a különböző, átmenetibb megoldások forszírozását, törekedni kellene a helyzet folyamatos javítására, és semmiképpen sem szabad elfelejtenünk, hogy ők is ugyanúgy emberek, a társadalom részei és véleményem szerint pont ezért aggályos a hatályos magyar szabályozás, amely a közterületen való életvitelszerű tartózkodást tilalmazza, bünteti, ezzel a hajléktalanságot kriminalizálva.
