2018 júniusában beadták a hajléktalanok életvitelszerű köztéri tartózkodását tiltó törvénytervezetet. A korábbi (2018 október 15-e előtti) szabályozás szerint világörökségi részeken, illetve az önkormányzat által kijelölt területeken tilos volt az életvitelszerű tartózkodás. Ez annyiban módosult, hogy most már mindez általánosságban az összes közterületen érvényben lesz; aki nem tesz eleget ennek a törvénymódosításnak, az szabálysértést követ el. A szankciók is súlyosabbak lettek az előzőekhez képest. 2018 júniusa előtt, aki a hatóság felszólítása ellenére hagyta el a területet, az szabálysértést követett el. Mostanáig közérdekű munkát szabhattak ki, ha ezt nem teljesítette a szabályszegő, akkor a pénzbírság következett. Ha fél éven belül harmadszor szegett szabályt, akkor elzárást szabhattak ki. A módosult szabályzat viszont azt mondja ki, hogy már az első alkalommal közrendű munka szabható ki, de ha a hajléktalan ezt nem vállalja, akkor a törvényszegő büntetése az elzárás. Az új törvénytervezet szerint pénzbírság nem szabható ki, tettenéréskor helyszíni bírság kiszabásának nem alkalmazható. Ez a törvénymódosítást október 15-én hatályát vesztette.
Október elején érkezett új kormányrendeletet került beterjesztésre az országgyűlésben. E rendelet szerint megsemmisítik azoknak a hajléktalanoknak a tárolhatatlan használati tárgyait, akiket október 15-e után is az utcán élnek. Erről az illetékes szervnek határozatot kell hoznia, aminek egyebek mellett tartalmaznia kell az ingóságok megnevezését, mennyiségét, valamint a becsléssel megállapított értékét is. Ezen például fel kell majd tüntetni a megsemmisítés kezdő és befejező időpontját. Ha azonban a hajléktalan a megsemmisítés után jelentkezik a tulajdonaiért, akkor a szabály szerint vissza kell fizetnie az ingóságai értékét.
A rendelet elfogadását követő tizedik napon törvénymódosítást fogadott el a kormány. Ennek alapján az államnak már nem kell kárpótlást fizetnie az utcáról begyűjtött hajléktalanok nem tárolható ingóságainak megsemmisítése után. Igaz, kikerült a rendeletből az az alpont is amely elvárta, hogy a hajléktalanok fizessék meg a tárolás és a megsemmisítés indokolt költségeit. A rendeletből kikerült az a javaslat is, amely a hajléktalan személyes tárgyainak (pl. személyes iratok, fényképek, gyógyászati segédeszközök, hatósági iratok stb.) megőrzését írta elő. A korábbiakkal szemben már nem szerepel a módosításban az az előírás, amely kimondta, hogy amennyiben valamilyen ingóságot alaptalanul semmisítettek meg, akkor annak kamattal növelt értékét vissza kell fizetni a hajléktalannak. A módosítás előírja, hogy az ingóságok tárolásba vételéről kép- és hangfelvételt kell készíteni a hatóságoknak, úgy, hogy az később az ingóságok azonosítására is alkalmas legyen.
Mindeközben megjelent egy kormányhatározat is, amely 300 millió forint állami forrást csoportosít át „a hajléktalanellátásban 2018. október 15-ét követően jelentkező azonnali feladatok ellátásához”. Ebből 75 milliót az önkormányzatok kapnak, a fennmaradó összeget a szociális ügyekért felelős minisztériumnak, azaz az Emberi Erőforrások Minisztériumának utalják át. Ebből az összegből juthat az ellátóhelyek és éjjeli szállások finanszírozására is.
Pár nappal az október 15-ei dátum életbelépése előtt napvilágot látott egy újságcikk a Népszavában, amelyben lapnak nyilatkozó civilek azt mondták, hogy a héten kapták meg Állami Számvevőszék adatbekérő levelét, amire öt napon belül válaszolniuk kell. Az ÁSZ a Népszava megkeresésére azt válaszolta, hogy előre meghatározott ellenőrzési terv szerint dolgoznak. A nyilvános tervben azonban nem a hajléktalanokat segítő szervezetek szerepelnek, hanem egy jóval tágabb kör, a „nem állami humánszolgáltatók”.
Október 14-én az ENSZ lakhatási különmegbízottja aggodalmát fejezte ki egy nyílt levélben.
“Hajléktalan embereket a közterekről erővel való eltávolítása – rövid- és hosszútávú szállás bizosítása nélkül, kitéve őket a megbírságolásnak és a bebörtönzésnek, ugyancsak kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot jelent a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében.”
A Szabálysértési Munkacsoport tagjai, a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és az Utcajogász Egyesület nem tekinti elfogadhatónak a szegények megbüntetését, az Utcajogász pedig az alapvető jogok biztosához fordul.
A magyarországi hajléktalanhelyzet kaotikus és a szociális ágazat sem biztosít megfelelő feltételeket ahhoz, hogy a bizonytalanságban élő emberek visszatalálhassanak a munka világába. És ahogyan az a nyilvánosságra került adatokból megállapítható, a hajléktalanok száma nem hogy csökkenne, hanem évről évre nő.
A város Mindenkié alapítvány közérdekű adatigénylésre hivatkozva a belügyminisztériumhoz fordult, hogy megtudja, vajon hányan nem rendelkeznek lakcímmel Magyarországon. Kiderült, hogy több mint 100 ezer magyarnak forog kockán a lakhatása. Hazánkban 70 808 embernek nincs érvényes lakcíme, ebből majdnem ötezer kiskorú. Két évvel ezelőtt még csak 63 660 embert nem rendelkezett lakcímmel. Az érvénytelen lakcímkártyával rendelkező emberek 41 százalékának a legutóbbi bejelentett lakcíme Budapesten volt, ezután következik Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged. 23 865 embernek van csak települési szintű lakcíme, ez a szám két éve még 22 624 volt. Köztük vannak olyanok is, akik nem tudtak bejelentkezni oda, ahol valójában élnek, de a hajléktalanok száma itt is nagyon magas. 1453 kiskorú rendelkezik települési szintű lakcímmel – még annak ellenére is, hogy ezt tiltja a törvény.
Pontosan láthatjuk, hogy a hajléktalanság kérdése olyan kérdés, amelyre nehéz megfelelő megoldást találni. A probléma nem szűnik meg a hajléktalanság közterületekről való száműzésével. A jelenlegi törvény hatályba lépésével a hajléktalanság nem szüntethető meg, csak a probléma odázható el álmegoldásokkal, a gondok szőnyeg alá söprésével.
Kiss Rebeka
Források: Index, Hvg, 444
